Idén is szeretnélek tovább inspirálni, motiválni az alkotásban. Teljesen mindegy, milyen technikában szeretnél elmélyedni, és hogy a rajzolás vagy a festés érdekel-e jobban! Egy biztos: ihletre, inspirációra, új lendületre minden művésznek és minden alkotni vágyó kezdőnek, haladónak, művészlelkű embernek szüksége van.
Néha nem egyszerű, tudom…néha elmegy a kedvünk, nem jön az ihlet, és csak mások alkotásaiban gyönyörködünk, esetleg irigykedünk, mert tudjuk, mi nem tudunk hasonlót alkotni. De nem is kell feltétlenül!
Minden lendületet adhat, még az is, ami esetleg messze meghaladja az eddigi próbálkozásainkat, alkotásainkat! Van, hogy egy kellemes hangulatú hely, egy jó kiállítás, egy jó élmény valamelyik barátunkkal, olyan ösztönzően hat az alkotásra, hogy attól kapunk szárnyakat, és nem feltétlenül attól, hogy bizonyos technikákban próbáljuk tökéletesíteni a tudásunkat.
Persze tudom, azt is kell időnként… De én abban hiszek, hogy az ösztönös képességek is szuperül előcsalogathatók, csak kell a szikra, ami beindítja… Ehhez próbálok neked segítséget nyújtani, hogy egy-egy levelem hatására úgy érezd, hirtelen alkothatnékod támad! :)
Olyan sok kedves visszajelzést kapok, nagyon feldob, mikor valaki ír, hogy “köszi, megkaptam a küldeményed, és annyira lázba hozott, hogy együltő helyemből elolvastam, és sok éves halogatás után most tényleg belevágtam a festésbe”… és ehhez hasonlóak.
… és persze van olyan is, aki nem ennyire pozitív :) Kapok olyan levelet is, amiben valaki szidja a képeimet vagy elküld melegebb éghajlatra… csak egy párat idéznék: “nem való neked a festés, sem a rajzolás, valami nagyon mással kéne foglalkoznod” vagy: “nem tetszenek a képeid, nincs bennük semmi valóságos” és sok ezekhez hasonló vagy még durvább megfogalmazása annak, hogy nekik nem tetszik amit csinálok, és nem is értik, miért ezzel foglalkozom.
Legutóbb a halottak napjához kapcsolódó festményemhez írta valaki, hogy ennek semmi köze az ünnephez, ezen elefántcsordák vonulnak a bozótosban (persze én hiába nézem, nem látok benne elefántokat, csak az emlékeimet, amik a családtagjaimhoz kötnek).
Megsértődhetnék ezeken, de már megedződtem. :) Eleinte persze, rosszul esett, de rájöttem, egész egyszerűen nem tetszhet mindenkinek, amit csinálok! Sőt, talán az a jobb, ha csak bizonyos körben népszerű az, amit csinálok, és nem feltétlenül kell, hogy tömegek lelkesedjenek a képeimért.
Ezt azért írom neked, hogy Te is biztos kaptál már negatív kritikát, ami elvette a kedvedet az alkotástól. Látod, én is kapok negatív kritikát… :) De soha nem fogják elvenni a kedvem az alkotástól!
Nemcsak azért, mert érzelmileg el tudok határolódni ezektől, hanem azért is, mert az alkotást elsősorban nem azért csinálom, hogy mások gyönyörködjenek benne, hanem azért, mert számomra jó érzés festeni, és érzéseket megjeleníteni, önmagamat kifejezni. Ha ebben egy kívülálló (legyen az családtag, barát vagy Te, kedves olvasó is örömödet leled, az természetesen egy jó érzés, és lelkesítően hat rám!), de nem ez a legfontosabb.
Kívánom, hogy Te is megleld az alkotásban ezt a fajta örömöt, és legyen egy kis birodalmad, ami csak azért van, hogy Te ott jól érezd magad, és ki tudj teljesedni!
Akik kritizálnak (nem építő jelleggel, hanem inkább bántóan!), azoknak általában nem veled, vagy az alkotásoddal van problémájuk, hanem saját magukkal, és a kritizálás formájában vezetnek le valamilyen feszültséget – de ezt nem kell magadra venned! Mondd is ki bátran: oké, értem, hogy neked nem tetszik, de nekem jó érzés volt ezt megfesteni! Ennyi.
… végezetül egy listát szeretnék adni neked, amit kitűzhetsz a kis alkotósarkodban, és ami január minden napjára ad egy kis ihletet az alkotáshoz. Bármelyiket kiemelheted ami megfog, és alkothatsz a hatására! Szerepelhet a képen maga a szó, vagy akár valami olyasmi, amire asszociálsz a hatására! Izgalmas így alkotni, kicsit megdolgoztatja a kreatív agyféltekénket!
Neked melyik tetszik? Melyik témában rajzolnál vagy festenél egy képet? Írd meg egy kommentben!
Ezekkel a fenti gondolatokkal és a januári ihletadó listával kívánok neked békés, boldog új évet és sok-sok örömteli alkotással töltött időt!
Áldás Békesség!
Bízd Újra Életed Krisztusra!
Hálásan köszönöm ezt az írást, amellyel megkerestél bennünket!
Az egyik kritizáló véleményen egy jót nevettem. Igen, jót nevettem, mert rögtön eszembe juttata, hogy Karácsony előtt vettem egy alkotást, amibe random bele szerettem. A művésznő, iskolánk tanáriájába rakta ki portékáit. Én meg megláttam és megszerettem egy akril, színkevert technikával készült képét. Tudtam, hogy nagyon nehéz ezzel a technikával azt létrehozni, amit akarunk, mert a festék szinte önálló életet él a papíron.
Onnét tudom, hogy egyszer az iskolásaink kíséretében voltunk egy helyen, ahol ki lehetett próbálni, úgy, ahogyan az ottani művész megmutatta nekünk. Természetesen kapva-kaptam az alkalmon, és én is kipróbáltam.
De, nem ez a lényeg, hanem az, hogy pont ma jött be ez a művésznő az iskolába, és átadta a beígért eredetiség igazolást a képről.
Az a döbbenet, hogy amikor a képet a kezembe fogom, vagy otthon gyönyörködöm benne, nem tűnt fel az, ami most derűre, nevetésre ösztönzött, amikor az egyik ovoda felé menetelve nézegettem a műről készült képeket, és olvastam a műnek adott címet.
Táncoló Szirmok a címe, és ahogy a cím olvasása után ránéztem aképre, nem egy virágot láttam benne, hanem egy tökéletes róka portré rajzolódott a szemem elé. Teljesen váratlanul. Nagyon meglepett. Holott, eddig én is egy viráot láttam benne.
És most, hogy írom, időnként rá-rá nézve a képre, még a testét és lábait is felfedeztem, ahogyan kétlábon állva hátra néz, vagy ha fordítok a képen, akkor négylábon állva, hátra fordított fejjel felfele tekint.
Szerintem az emberi képzelet csodálatos módon más-más összhangba rakva a látottakat, óriási felfedezésekre képes.
Erre a legjobb példák azok a rajzok, vagy festmények, amiket szándékosan úgy készítenek el, hogy ha mondjuk fejjel lefelé állítva nézzük egy férfi portrét látunk, ha meg talpra állítjuk, egy kalapos nőt.
Lehet, hogy sokszor anélkül, hogy tudnánk, így sikerülnek alkotásaink, hogy ha egy kicsit gondolatainkban átrendezzük, hogy mi hova tartozik, akkor csodálatosan megelevenedik egy másik világ ugyanazon az alkotáson.
Engem örömmel tudnak eltölteni az ilyen rejtett dolgoknak a felfedezései.
Persze, a saját alkotásaink a saját érzésvilágunkat, a saját pillanatnyi lelki állapotunkat vetíti ki számunkra. Egy másik lelki állapotban, saját magunkat is meglepheti, hogy: „Jé! Ezt én hoztam létre! Teljesen másra emlékeztem!”
Bocsáss meg, de már megint elszaladt velem a gondolataim özöne! Magam sem gondoltam, hogy hozzászólás helyett egy teljes „regényt” írok.
Nagyon köszönöm, az írásodat! Teljesen felélénkültem tőle! Kiemeltél a hétköznapok egyhangúságából! Köszönöm!
Áldás Békesség!
Megint itt vagyok. A listából elsőre a galamb egyből megfogott. Most volt január 6-án Vízkereszt űnnepe. Erről tanítok ezen a héten mindenkinek. A galambról egyből a Szentháromság egysége jutott az eszembe. Amikor Jézus kijön a Jordán folyóból, miután Keresztelő János megkeresztelte, vagy mondjuk úgy bemerítette, egyből nagy fényesség támad, mondjuk úgy, hogy megnyílik az ég, és az Atya Isten hangja hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
És miközben ez a szózat hangzik, abból a fényességből egy vakítóan fehér fény, mintegy galamb képében Jézus vállára száll.
Az akkori törvények szerint, két tanu egybehangzó vallomása igaznak ítéltetik a bíróság előtt. Itt az Atya Isten és a Szent Lélek Isten tesz tanubizonyságot egyszerre, hogy Jézus Isten Fia, a megígért Messiás, ami a héberben Szabadítót jelent.
Ha úgy tudnék ábrázolni, mint ahogy ez a jelenet csodálatos képként összeáll, amint az ott várakozó tömeg, akik sorban állnak Keresztelő János nál, hogy sorra kerüljenek. Döbbenten, csodálattal hallgatják a szózatot és látják, amit megállmodni sem mertek volna! Ez csodálatos!
Köszönöm leveledet! Nagyon megérintett! Hálás a szívem, hogy ismerhetlek! Az Úr áldása kísérje életedet mindenkor!
Áldó szeretettel Erzsike
Kedves Erzsike!
Gyönyörűen megfogalmaztad ezt a képet. Sajnos én nem érzem magam képesnek arra, hogy ezt megfessem, de a galambbal valószínű, hogy megpróbálkozom.
Nekem az ihletet adó felsorolásból a „csend” és „régi álom”, amely alkotásra buzdít, illetve a csendhez kapcsolódóan elkészítettem egy képet. Sajnos nem tudtam elküldeni, mert az „eszközöm” meghibásodott. A hibaelhárítás után küldöm, addig is a többiek képeibe gyönyörködök.
Kedves Zsófi! Legyen az Újéved olyan, mint amilyet szeretnél!
Szeretettel: Ida
Köszönöm szépen az új évi kívánságokat!
Örülök, hogy visszatértél a havi, illetve napi ajánlásokra. Sajnos a régit nem jegyeztem fel, pedig sokszor gondoltam rá, mikor nem tudtam, hogy mit alkossak.
Békegalamb, szürkéskék, felhő, csend, havasok, lámpafény, otthon, de mind nagyon inspiráló.
Igyekszem megvalósítani őket.
Messzeség
A régi álom izgalmasnak tűnik.
Kedves Zsófia!
Mindig szívesen olvasom az írásaidat, inspiráló ötleteidet, és nézem a képeidet. Szeretném, ha ez továbbra is így lenne. Én azért nem kapot negatív kritikát, mert nem teszek fel semmit még szöveget sem a facebookra. A képekeet, amiket festettem, vagy a rajzaimat csak kedves barátaimmal osztom meg, ha érdekli őket. Mivel a a fő foglalkozásom (angol-magyar tanárként) már a múlté, mert nyugdíjas vagyok (84). saját kedvtelésemből festek vagy rajzolok vagy írok vagy zongorázok vagy kerékpározok vagy kertészkedek a napi kötellező rutin (mosás, mosogatás, takarítás, varrás, főzés, bevásárlás) mellett. Termésazetesen nem minden nap. Ha érdekel, neked szívesen elküldenék egy pár képemet, hogy szerinted érdemes-e foglalkoznom ezzel, ha megkritizálnád, véleményt mondanál róla. De csak Neked. Köszönöm az eddigi mukádat.
Szeretettel Sarolta
Pótlás megkésve:
Nagyon boldog szerencsés, erredményekben gazdag új esztendőt kívánok.
Kedves Zsofi! Nem is tudom hogy megmerjem-e neked irni, hogy en eletemben sohasem festettem, es nem hinnem hogy valaha is fogok. Viszont megszeretnem neked irni, hogy figyelemmel kiserem az irasaidat, mivel amit csinalsz, barmi is az, festes, temahoz valo ihlet adas, stb. Nagyon tetszik. Teljesen magamat latom mindenben amit csinalsz. Vannak olyan kepeid es javaslataid, – gondolok itt, “ tundervilag, jegcsapok, hopelyhek”, hogy ugy erzem, mintha valami mesevilagba lepnek gondolatba. Egyszoval, te Zsofi, kicsit eltulozva, egy kis tunderke vagy. Sajnos, mi emberek, sokszor kritizalgatunk masokat, ami egy nagyon negativ dolog, de ezt is el kell valahogy nezni. Azaz, inkabb tultenni magunkat rajta. Kedves kis festo lady, en csak gratulalni tudok neked, mert te nem csak hogy tehetseges vagy mint festo, de emberileg is szerintem egy nagyszeru no vagy. Soha ne add fel!!!
Köszönöm a lehetőséget már többször kacérkodtam a gondolattal mert érdekel, kikapcsolná szomorú gondolataimból az életem párja elvesztése miatt. 13.pontra / az Ő tengerparti lábnyomaira / gondoltam nyaralásunk emléke mely mélyen a szívembe vésődött nem csupán a vizes homokba . A Te kreativitásod elbűvölő, talán azért támadt kedvem jelentkezni.köszönöm.
Köszönöm szépen, Kedves Zsófi! Az írásodat és az ötleteket!
Cseppkő
Hullámzó
Ezt választom.
Szeretettel üdvözöllek, alkotásban, szeretetben, egészségben gazdag új évet kívánok ! Ágnes
Nagyon köszönöm! Tetszik az: 1;2;14 is!
Nagyon szépen köszönöm.Már többször próbálkoztam a festegetéssel de mindíg fel adtam,talán most sikerülni fog.Az ihletet adó szavak közül a messzeség, régi álom, menedék,tetszenek a legjobban.
Kedves Zsófi. Hirleveled olvasva, azt szeretném mondani Neked, hogy rendkívül bölcs ember vagy. Pontosan így kell hozzá állni a negatív kritikához. Felejtős. Angyalkám azt mondja „Életed minden eseményét magad vonzod be, így semmi haszna nincs mások hibáztatásának.” Ábrahám Ester Hicks pedig azt „Azért tégy meg valamit, mert az jó érzést okoz”. Kevés olyan ember van, aki abból tud megélni, amit szeret csinálni, én pl. tanár voltam, és szerettem tanítani, a gyerekekkel foglalkozni. Együtt játszottunk, zenéltünk. Megmutattam nekik a napfelkeltét, ahogy a Mátrát megvilágítja előbb arany, majd réz színű fénnyel, csodálatos látvány.
Elolvasva a szavakat, minimum a fele azonnal ihletet adott, de ha csak párat lehetne választani, az első a „mindenség”, majd a „havasok” és az „álom. Szeretettel Évi néni”
Kezdő vagyok.De nagyon akarok rajzolni.
Kedves Zsófi!
Először is nagyon boldog, sikeres új esztendőt, sok erőt és jó egészséget kívánok Neked és Családodnak.
Leveledben nagyon bölcs gondolatokat továbbítottál, valóban nem szabad, hogy kedvünket szegje egy-egy bántó kritika, az építőkritikát viszont szeretjük és elfogadjuk, hiszen az segítségünkre lehet.
A képeidből a jóság, a béke és a nyugalom sugárzik, jó rájuk nézni.
Írásod hatására legszívesebben azonnal festeni kezdenék, de mivel éjjel 1 óra van, most mégis pihenni térek.
Sok említett szó tetszik, én most a télhez köthető kifejezéseket választom.
szürkéskék, felhő. havasok, lámpafény, otthon, menedék.
Köszönettel: Anna
Kedves Zsófi!
Kívánok neked is alkotásokkal teli, boldog újévet!
A januári inspirácíóban a mai napot nagyon jól eltaláltad, hiszen délelőtt volt egy kis hóesés, mint lepel takarta a tájat.
Üdvözlettel: Márta
Kedves Zsófi!
Egy kép annyit ér amennyit mond nekem, neked, bárkinek. Ha a műveden valaki elefántcsordákat lát vonulni, akkor őt nem szólította meg. Sebaj! Másoknak adott valami szépet és ez jó. Nekem is tetszik.
Igazad van, soha nem szabad feladni, főleg nem a risszindulatú megjegyzések miatt. Lehet, hogy csak az irígység beszel belőle. A lényeg hogy mit jelent az alkotónak maga az alkotás. Ha még másnak is tetszik az persze jó érzés, de a lényeg hogy nekünk okozzon örömet.
Kedves szó: zuhatag,lámpafény, otthon. Most kulōnōsen hianyzik az otthon,mert éppen kórházban vagyok.Egy kisebb térdmútéten vagyok túl, remélhetően sikeresen es holnap mehetek haza.mindenkinek jo alkotást és szép hétvégét. Ŭdvozlet.