Egyedül

Lezárult egy stresszel teli időszak az életemben, és mivel minden szerencsésen alakult végül, úgy döntöttem, hogy megajándékozom magam egy wellness hétvégével. Elmentem egyedül a Börzsönybe: pihenni, alkotni, kirándulni, és dolgozgatni egy kicsit, de csak kikapcsolódásképp. :)

Akinek eddig elmeséltem, kikerekedett a szeme: hogy hogy egyedül? Úgy éreztem, most arra van szükségem, hogy egyedül legyek, és senkihez ne kelljen alkalmazkodni.

A lányaim már elég nagyok, a nagyobbik 7 és fél, a kisebbik most lett 4 éves. Amióta vannak, nem voltam “házon kívül” egyetlen éjszakára sem, nem utaztam nélkülük sehova. Most úgy éreztem, eljött az én időm. :)

A hely, amit választottam, csodálatos volt: fenn a hegyekben, a Börzsönyben, Nagyirtáspusztánál. Már korábban is szemeztem a lehetőséggel, de most jött el az alkalom, hogy sor kerüljön erre a kis “elvonulásra”. 3 nap, 2 éjszakára mentem, és teljesen feltöltődtem, kipihentem magam, és egész sok minden belefért ebbe a 3 napba…

Mikor megérkeztem, csodás napsütés volt, sétáltam egyet azon az óriási réten, amin a hotel is van, és amit gyönyörű hegyek vesznek körbe. Aztán úsztam egy nagyot a hotel medencéjében, ettől teljesen ellazultam, és kellemesen elfáradtam. A vacsora fantasztikus volt, és bár körülöttem mindenki vagy a párjával volt, vagy a családjával, ez engem egy cseppet sem zavart, kiválóan éreztem magam egyedül. :)

Vittem magammal egy jó könyvet (Amisha Ghadiali: Intuíció) – ezt olvastam este a szobámban. Erről a könyvről majd egy külön bejegyzésben beszámolok neked.

Másnap addig aludtam, ameddig csak akartam, de elég korán talpon voltam, mert alig vártam, hogy bebarangoljam a környéket :) Nem terveztem meg igazán, merre fogok menni, elindultam a kis hátizsákommal. Egész közel a hotelhez rábukkantam az erdei kisvasút megállójára, és bár nem terveztem, de ott késztetést éreztem, hogy kipróbáljam (kicsit úgy éreztem magam, mint egy gyerek).

Nagyon jó móka volt, és csodás helyen ment végig a kisvasút, egészen Nagybörzsönyig. Ott leszálltam, és bejártam ezt a mesés kis települést. Közben serényen fotóztam, mert minden második méteren volt valami, ami annyira megfogott, hogy azt éreztem, az alkotáshoz is tudom majd használni.

Mesebeli ez a kis falu! Mályva bokrok, dús növényzet, csörgedező patak, helyes kis házak…csak azt sajnáltam, hogy a helyi galéria, illetve a padláskincses hely, amit szívesen megnéztem volna, az nem volt nyitva…de majd legközelebb!

Visszafelé már eléggé felhősödött, és feltámadt a szél is, kicsit izgultam, hogy fogok visszavergődni a hotelhez, ha leszakad az ég… Hát le is szakadt, bőrig áztam 1 perc alatt, így aztán nem volt értelme futni, jobban már úgysem tudtam volna elázni. Komótosan sétáltam az esőben egészen a szállásig, jó kis kaland volt.

Délután végig esett, így kihasználtam az időt, és a szobámhoz tartozó teraszon, illetve bent, a hegyre nyíló kiáltásban gyönyörködve alkottam. Felidéztem a kirándulás során látottakat, azt a rengeteg féle zöld árnyalatot, és az intuícióimra hagyatkozva festettem 4 képet. Aztán még arra is volt időm vacsoráig, hogy befejezzem azt a 2 képet, amit még a horvátországi nyaralás ihletett.

Az éjszaka is milyen más ott fennt…teljes csönd, teljes sötétség. Gyönyörű csillagos volt az ég, amit csak néhány felhőfoszlány takart el itt-ott, a nagy eső után. Késő estig fent voltam, kicsit dolgoztam is a laptomomon. Ekkorra már ködbe burkolózott a hegy, különleges látvány volt az ablakból nézve, ahogy szinte vonult a ködfelhő az orrom előtt.

Másnap, a fenséges reggeli után kirándultam egy nagyot az erdőben, a “zöld négyzet” jelzést követve. Egy szép kis tisztáson keresztül vezetett az út, ami egy fenyőerdővel volt szegélyezve – gyönyörű volt! Maga az erdő…számomra olyan, mint a természet temploma, egy szent hely, ahová megérkezve azonnal megnyugszom. Felemelő érzés a magas fák között sétálni, és megcsodálni a természet szépségeit.

Szóval nagyon tartalmas, szép, és alkotásban gazdag volt ez a pár nap. Feltöltődve tértem vissza a családomhoz.

Elhatároztam, hogy nem várok újabb 7 évet a következő ilyen kiruccanásig. :) Ezért várom most a Te javaslataidat: ha ismersz hasonló helyet, ahová akár egyedül is jó ötlet elvonulni, kirándulni, alkotni, akkor kérlek, ajánlj nekem ilyet, akár konkrét szállással! Ősszel szívesen mennék valami hasonló szép helyre.

Köszönöm szépen, és remélem, Téged is inspirálnak a fotók és az élménybeszámoló… hátha Te is kedvet kapsz egy ilyen fajta elvonuláshoz! ;)

Követed az emailes inspirációimat és a videós leckéket?
Ha még nem, akkor itt tudsz jelentkezni »
Tavaszi Élménykurzus
Művésznapló

Kérlek, hogy írd meg a véleményed a bejegyzésről!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


28 hozzászólás “Egyedül”

  1. Csontos Ilona szerint:

    Kedves Eszter!Most olvastam az élmény beszámolódat.Nagyon örülök hogy leírtad és ennyire jól érezted magad!Szerintem sok ,,egyedül élő,,ember is mint én,egyenlőre csak álmodozik erről.Sajnos vannak félelmeim az erdei állatokkal szemben.Dobogókői nyaralást kaptunk 2-évvel ezelőtt .De közben elhagyott a barátom és én nem mertem elmenni egyedül.Azóta is vágyom oda.Csodálatos hely, számtalan lehetőséggel!Jó szivvel tudom ajánlani . Puszi

  2. Csikós Zsuzsanna szerint:

    Köszönöm a beszámolót az elvonulásodról. Egyetértek, néha erre is szükség van. Jót tesz az embernek, és az alkotásnak is. Megújúlva, kipihenve minden jobban megy. Biztos sok szép kép fog születni ebből a kiruccanásból. Kiváncsian várom!