A friss, hűvösebb reggelek, az őszi fények és illatok engem mindig arra ösztönöznek, hogy valami új dologba fogjak… Új lendületet érzek magamban, és imádom megtervezni, melyik hétvégén mit csinálunk, hová megyünk majd a családdal. Az őszi kirándulásokban van valami különleges, ami az alkotáshoz is plusz kedvet csinál.
Pár napja a Gödöllői arborétumban voltunk, és bár még nyáriasabb volt az idő, érezni lehetett a közelgő őszt, valahogy más illatokat hozott a szél…
Olvass tovább! >>
Talán neked is vannak ilyen emlékeid az általános iskolából:
A tanító néni az óra elején kitesz az asztalra egy vázát néhány szál virággal, és a feladat az, hogy mindenki fesse le. 45 perccel később a tanító néni körbemegy, picit megsürgeti azokat, akik még nincsenek kész, aztán begyűjti az alkotásokat, és osztályozza őket. 5-öst az kaphat, aki eltalálta az arányokat, a színeket, és a teret is sikerült érzékeltetnie. A tanító néni által legszebbnek ítélt képek később kikerülnek a faliújságra…
Neked milyen messzire kell menned, hogy egy kellemes, alkotásra ösztönző, inspiráló környezetbe kerülj? Ahol késztetést érzel, hogy valamit kiragadj a környezetből, és ott rögtön, vagy hazaérve valamilyen formában megörökítsd egy alkotásban?
Olvass tovább! >>
Szerencsés vagyok, mert egy vadvirágos-árvalányhajas, csodaszép rét közvetlen szomszédságában lakom, egy karnyújtásnyira az ihletet adó természettől. Imádok vadvirágokat festeni! De ez a szenvedély már akkor is megvolt, amikor lakásban laktam, az inspirációt pedig alkalmi kirándulások adták, illetve vadvirágos könyvek, növényhatározók. :)
Olvass tovább! >>
Miért más a szabadban alkotni, mint a négy fal között? A friss levelgő eleve jót tesz a testnek, léleknek, és szellemileg is felfrissít. Kiszabadulva a szobából a kreativitás is mintha hirtelen felszabadulna: mint egy gyermek, aki alig várja az iskolában a szünetet, hogy végre kedvére futkorászhasson az udvaron. Ez a frissesség, ez a szabadság-érzés mindig valami meglepetésszerű nyomot hagy a papíron vagy a festővásznon. Próbáld ki Te is! Lepd meg magad egy kis szabadban alkotással…
Olvass tovább! >>
Az első részben bemutattam (Ha nem láttad, kattints ide!), hogyan készültek a könyvjelzők egy különleges, vegyes technikával: akvarell festékkel illetve viaszkrétával. Egy befejező művelet még kimaradt, amit most megosztok veletek, illetve bemutatom a könyvjelzőkhöz készült illusztrált noteszeket is…
Olvass tovább! >>
Van az utcánkban egy idős, több mint 80 éves néni, Marika néni. Nem itt lakik, hanem Budapesten, de minden nap kijön a telekre, hogy eltöltsön itt néhány órát: megetesse a madarakat, rendezgesse picit a kertet. Minden áldott nap! Vonattal jön, és az állomástól jó fél órát gyalogol, mire ideér. Lassú léptekkel, mindig ugyanazon az útvonalon, kitartóan. Egy kis kertje van, pici házzal, amihez egy mesebeli kis ösvény vezet a kertkaputól. Mindig csodálattal nézem, őt is, a kertjét is…
Olvass tovább! >>
A minap Julcsi lányom egy hattyúval tért haza az oviból. Igen, a képen látható hattyúval, amit egy kis botból formált meg. Féltve tartogatta a kezében, majd megengedte, hogy én is megfogjam…
Olvass tovább! >>– Anya, ne úgy! Nem látod, hogy ott a szeme?!
– Bocsánat, tényleg… :)
Most egy olyan különleges festési technikát szeretnék megosztani veled, melyhez még festék sem kell! Az ecset helyett pedig csak egy kalapácsra lesz szükséged! Érdekesnek tűnik, igaz? Olvass tovább a részletekért! :)
Olvass tovább! >>
Ha Te is szereted a természetet, de már nem tudod hova rakd a sok összegyűjtött termést, falevelet, követ, tobozt, stb. Ez az ötlet most tetszeni fog! Ráadásul, remekül le lehet vele foglalni a gyerekeket is! :)
Olvass tovább! >>
